... tán ha egy kulcsot adnék ...
Ez a szám sokkal régebbi... hetvenes évek.
Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,A vágy-sakálsereg az égre fölüvöltS bus esten meztelen bőrig megázom.
Sáros hideg föld húzza, szíjja lábom,A bátorságom is bizony inakba tört.S rekedt torkom ha még keserves dalra…
Popper Péter (akivel szemben azért vannak fenntartásaim) írta valakiről, de ez itt és most lényegtelen:
– "Én megbocsátok, de nem felejtek!"– Hogyan?Ön nem tudja, hogy csak egyféle megbocsátás van, a felejtés?
Regényrészletnek készült – abból már nemigen lesz semmi. Viszont többek szerint az egyik legjobb írásom, gondoltam, ne "porosodjon" a gépemben.
Kimmytől el, megcélozzuk a 37-est. Mármint a Bosiról 5:37-kor induló 277-est. No, Telepes utzába benéz, megálló kiskúberol, odatekint…
Le vagyok győzve, (győzelem ha van)de nincs, akinek megadjam magam.Úgy leszakadtam minden más világról,ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,irnak is nékem, én hát olvasok.S „dolgozom”, imhol e papírhalom -a működésben van a nyugalom.
Én…
