Pedig két kibaszott rossz természet találkozása. (Igaz, szegény anyósom 2-2 és fél óra hosszat volt kibírható, ő már hússzal többre hitelesedett.) És mégis. Mondjuk nagyapám (ezt épp az irodalomtörténész, nem a cipész; tudniillik ez nem mindig egyértelmű) megmondta, hogy "a rossz férj is jobb, mint a semmi". Azért ez nem ugyanaz a nexus, habár... sokszor olyan hatást kelt. Hol átrendez valamit, hol megjavít, hol kitakarít(!), és letol, hogy igénytelen és lusta vagyok. Pedig csak szegény és depis. Hogy mennyire elirányítanék egy teljes személyzetet! Igaz, anyám szerint kibírhatatlan "naccsága" lennék. Szó, ami szó... Ja, és nem szabad(na) a hálószobában dohányozni.
Tényleg majdnem sikerült teljesen elkúrni, de amikor tegnapelőtt belépett az előszobába, és rám nézett – már tudtam, hogy nem... és ahhoz képest, hogy tegnap melózott, ma meg pihenést tervezett (a maga módján), jött tegnap, kaptam ajándékba egy pár(!) türcsit, fürdés (szunyóka a kádban – hát lehet, hogy én egyszer fölgyújtom magam, de ő meg belefullad a fürdővízbe) egy félidőnyi (alacsonyan van nálam a tévé, nem látni a vállam fölött, mondjuk a félidei eredményt azért tudtuk, de a két Real-góllövőt én pontosabban..., hiába, egy nő többfelé tud figyelni) szeretkezés (ami "aktív pihenés", ugye, mint megtudtam :D , főleg mindkét kézzel egymásba kapaszkodva, illetve jatt a jattban) után sikerült rábeszélni, hogy kap reggelit meg ebédet, és pihizzen kicsit itt... Persze nála ez sem olyan, mint másnál: ezt csinál, azt csinál + basztat (aszongya: előbb eszünk, aztán majd üvöltözünk egymással – esélyes dolog, de mégsem); viszont hozott nekem egy valag kaját is... Tshibo kv. Khmmm. Azt viszont nem tudom, hogyan lehet napsütésben és viszonylag hangos tévé mellett délután aludni... Na mindegy.
Habár erősen egymás agyára tudunk szöttyenni... mégis. Elmegy, és üres lesz minden – kívül is és belül is.
