Tudom, mért nem jó az előző bejegyzés... Mert nem voltam őszinte. Igen, hozzám egy másik ért előbb ide. Azóta nem keresem, ő nem is merne megtalálni. De nekem bizonyíték. A lehetőségre. Az igazival gyertyafényes vacsi (amit megmutattam, hogy lehet jól elbaszni), ezzel pezsgőzés. Őszinte volt mindenki. Talán én a legkevésbé... Mi ez? Női záróra előtti pánik, vagy csak annyi, hogy most jutottam túl a volt férjemen? Az egyik barátnőm szerint örüljek neki, hogy ilyen korban szerelmes vagyok. Szerintem kissé nevetséges. Ezért inkább bizonyítani akarok. Csak annyit, hogy nő vagyok. Nem jobb és nem rosszabb, mint évtizedekkel ezelőtt... Talán tapasztaltabb. És tényleg kezdem megérteni a férfiakat. Nem pusztán a megfelelési kényszer zavarja őket, és nem csak maguktól félnek. A nőtől, és a hiányától is. Ahogy írtam a hsz.-ben: hogy néz ki, ha kiadja magát? Én meg a hülye nagy pofámmal még el is mondtam, hogy jólesik, amikor érzem, hogy az enyém... Hát én basztam rá, mert igyekszik egyre kevésbé éreztetni, viszont egyre "természetesebb". Ahogy rám fordul, ahogy elmegy... nem fél, de nagyon igyekszik nem meghatódni. Hát ezt a részét én kúrtam el. És hogy tudunk veszekedni amúgy! Ő rusnyán herótoz, én meg nem ismerem el a az 1-es számú nagyszerűségét. Mi lesz ebből? Remélem, még jó néhány remek dugás...