A hisztérika és a nárcisztikus. Két domináns ember, az egyik nő-, a másik hímnemű.
Nekem megmondta nárci: "Jövőre nem visszük át ezt a projektet." (Mondjuk kíváncsi lennék, húsz évvel ezelőtt hogy fejezte volna ki magát, amikor még nem használtuk kedvenc jövevényszavainkat: projekt, designe, feeling és főleg: kreatív stb.) Mondjuk éjfélkor szóltam is, hogy ma már jövőre van. Azóta vagy kétszer jól összevesztünk. Ennyi.
Tudom, hogy olvassa, amit itt írok, de szarok rá. Igenis, megcsalom, állok "bosszú-hímmel lesben". De amit ma (tegnap) "félfüllel" hallottam egy közös ismerőstől, az sok volt, persze lehet, hogy paranoia.
Halálra idegesítettek anyámék, ott hagytam ridikült legfőként kulcsostul. Ő meg irtó geci mód röhögött, hogy esmég be kell másznom magamhoz, én meg szinte biztos vagyok benne, hogy van a kocsibejárómhoz kulcsa. De holnap hívjam föl, ha megoldódik a kulcskérdés... Azért jól szórakozhatnak a szomszédok, hogy nálam mindenki a kapun átmászva közlekedik. :D
Ja, hogy miért nem döntök semmiről? Mert mindennek ellenére szerelmes vagyok!!! De a hiszti joga nekem is jár...
