Raymond Chandler, a krimi atyja regénye, nálunk Elkéstél, Terry! címmel jelent meg, a belőle készült film tükörfordítás: A hosszú búcsú. (Therry nyomozó felesége gyönyörű, kedves asszony, aki vak. Férjét azzal lepi meg [házassági évforduló?, születésnap?], hogy egy fekete pillangót tetováltat a vállára. Az ő emléke (meg persze az Omega Fekete pillangója is) késztetett arra, hogy a nyár elején megcsináltassam a fekete pillangót a bal vállamra.
Néhány héttel ezután kezdődött a kapcsolat, amiről azt hittük, "futó kaland csupán". Aki nyomon követte a blogjaimat, tudhatja, hogy elsősorban a szexről szólt, de... És azt is láthatja, hogy hányszor "vége volt".
Ő vagy háromszor mondta, én talán kétszer. Kínlódtunk egymással rendesen. Így nem egy hétig (Bródy), nem hét évig (Fonográf), hanem csaknem hét hónapig tartott – a szerelem. Most jött el az a pillanat, amikorra mindkettőnknek elege lett. Vádaskodás nélkül mondom, nekem meggyőződésem, hogy sumákolt, hazudozott, kétszínűsködött; ő állítja, hogy én vádolok jogtalanul, mert olykor olyan hülye vagyok, hogy azt sem tudom, mit csinálok. Nos, ennyire nem! Nem volt szép a hosszú búcsú vége: ő kijentette, följelent rágalmazásért; én meg hogy őt magánlaksértésért.
Mindenesetre már visszarendeztem a lakásom a magam kedve szerint. És köszönök mindent, amit kaptam és ami szép volt...
Ja! És az utolsó táncot több mint egy hete lejtettük el.
