Költözz a művelhető csillagokba!
Ott tán nem a gazember a nyerő.
Csillagnál csillogóbban hajnalodna
szemed előtt a zengő fényerő.
A kőnehéz kín is csak átlebegne
a szorongástól fuldokló szobán,
s a történetnek mintha célja lenne,
nem csak megesne tompán, ostobán.
Mérgeidet világ, többé nem innám,
főképp nem a hánytató politikát.
Számüzetésem végső végein, lám,
az ép elméhez mondanék imát.
De szerelmem, e surrogó madárszárny
bőrömhöz ér, megborzong a csont.
Nagy bolondság, hogy az árva segíthet az árván-
izzásuk mindent föléget és leront.
Jó volna élni még? Jöjj, szív, segíts föl,
oldozd le összevérezett ingemet!
Egy füstcsík emelkedik föl a sínekről-
azt nem temeti el, ki eltemet.
